A Szántás
A szántásnak régebben a paraszti munkában fontos és tekintélyes helye volt. Ehhez számos hiedelem és szokás kapcsolódott. Elsajátítása a felnőtté válást is jelezte.
Formái:
A formái szerint kétféle lehet: össze-, illetve szétszántás.
A szántás a földművelés azon belül a talajjavítás egyik legfontosabb művelete, amelynek során a termőföld felszínét megmozgatják, előkészítik a vetésre. Legfontosabb eszköze az eke, amely meghatározza a szántás módját, a parcella alakját.
Az összeszántást a parcella közepén, a középbarázda mellett kezdik. Az első barázda kiszántása után, mindjárt mellette haladnak vissza. Az eke mindig jobbra fordítja a földet, ezért a hant mindig szemközt döl egymásnak, ormót képez és a földdarab két végén keletkezik a barázda.
A szétszántás az előzővel ellenkező művelet. A szántást a földdarab két oldalán kezdik és úgy haladnak befelé, hogy végül a parcella közepén mély barázda keletkezik. A két műveletet azonos földdarabon felváltva alkalmazzák, hogy a föld dombosodását elkerüljék, és sima, egyenletes maradjon.
Sekély és mélyszántást különböztetünk meg. Ez függ a talajtípusától és és a talajba ültetett növény fajtájától.
Művelési mélység szerinti csoportosítás:
Rendszerint ősszel kerül sor a (leg)mélyebb szántásra. Különleges alkalmakkor (rét vagy legelő feltörésekor háromszor, négyszer is szántottak gyors egymás után. A tavaszi fordulóban általában egyszer vetés előtt szántottak.