Besenyőd nevét a Kállay család levéltárában fellelhető 1448-ból származó oklevél már említi.

1444-ben birtokosa a Kércsy család volt. 1457-ben a Sennyei család volt a település földesura.

1618-ban egyetlen földesura Besenyődi Mihály, akinek 20 jobbágycsaládja van.

A 18. század végén, és a 19. század elején több nagybirtokosa is volt a településnek.

A református egyház anyakönyvei szerint az 1700-as évek közepén a település kb. 85-90%-a nemes, közöttük több családnév "nemzetséges", "nemzetes" előtaggal szerepel, úgy mint például Bezdédy, Baranyi, Borbély, Eőry, Halász, Ketskeméthy (mai írással Kecskeméti), Kiss, Ladányi, Lőrinczy, Mikó, Molnár, Nagy, Tarr (ma változó anyakönyvezéssel Tarr vagy Tar), Tar, Udvarhelyi, Vida, Zsiday családok.

A 20. század elején nagyobb birtokosai Horváth József és neje, Libera Gizella voltak.

Érdekes, említést érdemlő dűlő és helynevei: Keresztfa-rétje, Csattó, Tarsoly, Csuhos, Pázmán, Vitéz-konyha, Teberna-hegy, Makkai kút, Leshegy..

ifj.Orgován János

A romákról.

A romák vagy cigányok egy Indiából származó nép, mely a 15. században vándorolt be Európába. Önmagukat romnak, vagyis „embernek", illetve néha kálonak, „feketének" nevezik. A magyarországi vándorcigányok néhol manusnak, „embernek" is nevezik magukat.<br />A világ népei és nyelvei különféle szavakkal nevezik a romákat. A Londonban, 1971. április 8-12. között megtartott Első Roma Világkongresszuson, maguk az ott jelenlévő, különböző cigány népcsoportokhoz tartozó küldöttek konszenzussal elfogadták, hogy a világ összes cigány származású emberének közös és hivatalos elnevezése attól kezdve a rom többesszámú alakja, azaz a roma legyen. Így a romák elnevezés az így megállapodásra jutott cigányok számára a cigány népcsoportokhoz tartozó emberek közösségét jelenti. A roma elnevezés a különböző nyelvű és szokású, de hagyományos cigány kultúrájú és a befogadó ország többi lakosától (a „nem romáktól") erősen eltérő, sok esetben szándékosan elhatárolódó valamennyi cigány emberre használatos. Azonos etnikumnak eredetileg csak a nem-romák tartották őket, azonban a többségi társadalom kultúrájához igazodva újabban a cigányok között is egyre többen kezdenek egységes népben, nemzetben gondolkodni.A hagyományos cigány elnevezés ma számos országban negatív jelentéstartalmat hordoz, ezért vannak, akik a közéletben kerülendőnek tartják. Magyarországon jelentős csoportok illetve általában a cigányok nagy része továbbra is cigányoknak nevezik magukat, és az elnevezés a romák céljait támogató egyes szervezetek nevében is tovább él, mint például az Országos Cigány Önkormányzat esetében [3]. Természetesen a cigány szó a magyar nyelv része, amelynek helye van a kultúrában, s vitatott, hogy mennyire cserélhető fel erőszakkal egy idegen nyelv vele megegyező jelentésű szavával. Sólyom László, a volt köztársasági elnök is kiállt a cigány szó mellett,[1] és több nyilvános beszédében is használta.

A Magyarországi romák:

A magyarországi romák a romák vagy más néven cigányok Magyarországon élő népessége. Ők alkotják az ország legnagyobb hivatalosan elismert nemzetiségét. A magyarországi nemzetiségek közül ők az egyedüliek, akik nem rendelkeznek anyaországgal, ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg őket.[1] Magyarországon hivatalosan az az ember cigány, aki magát a népszámláláson, a szavazásnál, az iskolában, az önkormányzatnál cigánynak vallja, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény alapján az etnikai hovatartozást az érintett írásos beleegyezése nélkül nem lehet nyilvántartani.<br />A 2001. évi népszámlálás szerint Magyarországon 190 046 fő volt a cigány lakosság lélekszáma. A népszámlálási adatok ugyanakkor jelentősen eltérnek a szociológusok felmérési eredményeitől. Egy 1994-es felmérésnél azt vették alapul, hogy a nem cigány környezet kiket tekint cigánynak (ez nem feltétlenül jelent valós cigány származást). Eszerint több mint 500 000 fő a magyarországi cigányok lélekszáma (kb. az összlakosság 5%-a). Mások 6-700 000 között becsülik a magyarországi cigányság számát, míg egyes roma értelmiségiek szerint ez a szám az egymilliót is eléri. (Lásd: Roma szociológiai tanulmányok, 1997.)<br />A népszámlálás szerint Magyarország 3200 települése közül 2000-ben élnek cigányok. Vidéken a három északi megyében legnagyobb a népességük. A fővárosi cigányság lélekszámát 80-100 ezer körülire becsülik.[2]<br />Egyes felmérések szerint a magyarországi cigányság népessége jócskán meghaladja a hivatalosan közzétett adatokat. A hivatalos források 205 984 főt jelölnek[3], de ismertek a 394 000 és 1 000 000 fő közötti népességről szóló kutatási eredmények is

Elnevezéseink :

A mai magyar nyelvben - más nyelvekhez hasonlóan - a roma és a cigány azonos értelmű szavak, köztük jelentésbéli különbség nincs, csak stilisztikai. Természetesen eme kifejezéseket ugyanilyen értelemben használják önmagukra nézve a különböző, csak magyarul, illetve magyarul is beszélő cigány népcsoportok Magyarországon és az egész Kárpát-medencében.<br />A roma kifejezés a rom szó többes számú alakja, amely „embert", „cigány embert", „férfit", illetve „férjet" jelent romani (azaz cigány) nyelven.<br />A cigány elnevezés eredetije a görög görög ατσιγανος (atsziganosz), amelynek eredeti jelentése „érinthetetlen". A magyarba feltehetően délszláv közvetítéssel került. Az első magyarországi írásos említések a 14. századból valók Zigan, Zygan, Zigany, Czigany, Chygan, Cygan alakban. Ezek azonban mint családnevek illetve települések nevei jelennek meg, melyekről nem tisztázott, hogy köthetőek-e a cigánysághoz vagy sem. Mindenesetre az, hogy a Cigány szó a magyar nyelvben ekkor tulajdonnévként (is) létezik, arra utal, hogy eredeti jelentésében már a korábbi időben meghonosodott és a nyelv szókincsének szerves részévé vált. Érdemes még megemlíteni a cigányság „fáraók népe", „fáraók ivadéka" elnevezését, amely arra vezethető vissza, hogy évszázadokig egyiptomi eredetűnek tartották őket. Ma már ismert, hogy a cigányság Indiából származik, Egyiptom csupán egyik águknak volt hosszabb-rövidebb ideig hazája a Balkán-félszigetre való áttelepedés előtt.

Csoportjaink :

A magyarországi romáknak nyelvi és történeti szempontból, valamint önmaguk meghatározása szerint hat nagy csoportja különböztethető meg. A hat csoport közül három, a magyarcigányok, az oláhcigányok és a beások nagyobb létszámban élnek Magyarországon, míg három kisebb csoport, a kárpáti cigányok, a szintók és a román cigányok csupán néhány száz, illetve egy-két ezer tagot számlálnak. A magyarcigányok és a kárpáti cigányok összefoglaló neve romungrók, az alábbiakban is e név alatt tárgyaljuk őket.

Mi az,hogy Rumungro :

A Kárpát-medence legrégebbi cigány népcsoportja. Két alcsoportjukat az különbözteti meg, hogy a magyarcigányok a cigány nyelvet már nem beszélik, anyanyelvük a magyar. Az úgynevezett kárpáti cigányok pedig a magyar (és esetleg szerb, román, ukrán vagy szlovák nyelvek) mellett beszélik a romani (cigány) nyelv - az oláhcigánytól némileg eltérő - dialektusát. Ez a felosztás inkább tudományos jellegű, az említett csoportok a gyakorlatban - különösen a szomszédos országokban - nem feltétlenül ez alapján határozzák meg magukat.

Mi az,hogy Magyarcigányok :

A magyarcigányok vagy magyar nyelvű cigányok csoportjába tartozik a magyarországi romák többsége, kb. kétharmada. A magyarcigányok magyar anyanyelvűek, bár vannak közöttük, akik őseik nyelvét is beszélik. Csoportjuk a kárpáti cigányoktól, a hagyományos magyarországi cigányoktól (roma nyelvű romungrók) származik. A magyarcigányok jellemző hagyományos mestersége a cigányzenekarokban való zenélés („muzsikus cigányok"). A másik jellemző hagyományos foglalkozásuk a régiség-, ékszer- és használtcikk-kereskedelem (például régiségüzletek). A magyarcigányság a 18. században alakult ki, amikor a romungrókat Mária Terézia igyekezett erőteljes törvényi szabályozással letelepíteni - részleges sikerrel. A romungrók többsége áttért a magyar nyelv használatára, azonban eredeti nyelvük számos szavát megőrizték, ami hatással volt a magyarokra is (szleng). A magyarcigányok ma Magyarország szinte minden jelentősebb településén élnek, jórészt integrálódva a magyar társadalomba. A Kárpát-medence több más magyarlakta vidékén (Felvidék, Székelyföld) is laknak. Külföldön önmagukat magyarnak vallják, míg szülőföldjükön általában romák vagy cigányok, akik elhatárolódnak a gádzsóktól (nem cigányok).

Oláhcigányok :

A többi fő csoporttal szemben az oláhcigányok nem egységesek, hanem tíz-tizenkét egymástól kulturálisan és nyelvjárásváltozat szerint is elkülönülő csoportjuk van, például lovárik, csurárik, kelderások. Ezek a csoportok hagyományosan egy-egy mesterség művelőit is jelentették. (Például a lovárik a magyarországi lókereskedelemmel foglalkoztak.) Az „oláhcigány" kifejezés inkább a történeti és nyelvi rokonság alapján használt összefoglaló név, ugyanis ezek a roma csoportok Havasalföld román ("oláh") fejedelemsége irányából érkeztek Magyarországra a 19. században, és a roma nyelv különböző oláhcigány nyelvjárásait beszélik. Önmagukat romának nevezik (a saját nyelvükön rom). Hagyományaik, értékrendjük sok esetben társadalmi feszültség forrása [forrás?]. Az ország minden részén élnek oláhcigányok. Az „oláhcigány" jelzőként való használata valamilyen oknál fogva azonban cigány megfogalmazásban negatív jelző. Egyik csoport sem ismeri el magát annak, általában haragosaikra alkalmazzák.

Román cigányok

A magyarországi román cigányok kis lélekszámú csoport, akik a román határ mentén, néhány románok lakta faluban (például Méhkerék) élnek. Anyanyelvük a román köznyelv (szemben a beások archaikus nyelvjárásával). Rajtuk kívül gyakran jönnek át román cigányok Romániából is Magyarországra. Közülük kerülnek ki a magyarországi városokban kolduló roma asszonyok és gyerekek; a férfiak különböző portékákkal próbálnak házalni. Önmagukat általában románoknak mondják.

Történelmünk :

Magyarországi roma asszony 1917-ben<br />Középkor [szerkesztés]<br />A cigányok a 15. század végéig Magyarországon és Kelet-Európában a megtűrt népek közé tartoztak, Nyugat-Európában - elsősorban életmódjuk miatt - hamarosan szembekerültek az ottani törvénykezéssel. Kezdetben megpróbálták őket visszaszorítani a közép- és kelet-európai területekre. Majd miután ez részben sikertelennek bizonyult, egyre szigorúbb és kegyetlenebb intézkedéseket hoztak ellenük. Skóciában és Angliában a 16. század elejéig ötezer cigányt végeztek ki. Franciaországban 1595-ben parlamenti határozatot hoztak kiirtásukra. Svédországban és Dániában 1662-ben rendelték el halálbüntetésüket, amennyiben nem hagyták el az országot. A Német-Római Birodalomban is megkísérelték kiszorítani őket, de ez a 18. század elejéig nem sikerült. Magyarországon a cigány-magyar ellentét komolyabb formában nem vetődött fel a 16. század elejéig. Részben azért, mert az itt élő cigányokat mezőgazdasági, ipari munkánál tudták alkalmazni, s így hellyel-közzel rövid ideig le tudtak telepedni. Főleg a fémművességben szereztek jártasságot, a puskapor, puskagolyó, ágyúgolyó készítésében, tűzmesterként, fegyverkovácsként dolgoztak. A magyar uralkodók kémekként is felhasználták őket, értékes információkkal szolgáltak a török csapatok mozgásáról. Persze nemcsak a magyaroknak, hanem a törököknek is dolgoztak. Ebben az időszakban főleg a török források nyújtanak róluk bővebb információt: fegyverkovácsként, borbélyként, cigányzenészként és hóhérként dolgoztak a török seregben is. Magyarországon először Beatrix királyné környezetében találkozunk zenész cigányokkal, 1489-ben. Gömör megyében a 17. század végén jelentek meg. Az egyes uradalmak és falvak keretei között éltek. A vajda parancsolt nekik, akit bár a cigányok választottak, a földesúr erősített meg hivatalában. Viselkedésükért, erkölcseikért, tetteikért a vajda tartozott felelősséggel. Egyben ő volt a bíró is, de mivel alattvalói ellenőrizhették ítéleteit, gyakran egyet nem értés, háborúskodás alakult ki közöttük. Emiatt meglehetősen sokszor volt vajdaválasztás.<br />(Forrás: Ács Zoltán - Nemzetiségek a történelmi Magyarországon)<br />Letelepedés [szerkesztés]<br />A 18. században Mária Terézia és II. József több rendeletet hoztak a romák letelepítésére, amit a hatóságok erőszakkal, elrettentő büntetések alkalmazásával hajtottak végre. A romáknak a falvak határában telepeket jelöltek ki, ahol kunyhókban laktak (cigányputrik). Az addig vándormesterségből élő roma kézműveseknek megtiltották új lakóhelyük elhagyását. Így az addigi megélhetésüktől megfosztották őket, mivel az edényjavítás, a fémmunkák, a késélezés vagy a teknővájás folyamatos helyváltoztatást igényelt. A szigorúan felügyelt intézkedések részleges sikerrel jártak. Végleg megmaradt a cigánytelepeken a romák egy része, azok akik a helyi falusi lakosság szükségleteit kielégítve letelepültként is tovább tudták gyakorolni iparukat. Más részük viszont az erőszakos asszimiláció elől a nyugatabbi országokba vándorolt.<br />Az itt maradottak a 18. századtól fokozatosan áttértek a magyar nyelv használatára. A 19. században a falusi kovácsműhelyek többségében magyarcigányok dolgoztak. A reformkorban művészetükkel nagy hatást gyakoroltak a magyar nemzeti zene fejlődésére, Liszt Ferencre és másokra, de közülük is többen világhírre tettek szert, például Dankó Pista a 19. század végén. A szabadságharc idején a magyarcigányok a magyar ügy mellé álltak, és fegyverjavítóként, ágyúöntőként, valamint tábori muzsikusokként szolgáltak, többek között az országos verbuválást segítve. A legmagasabb rangig a Kossuth Lajos cigány hadnagyaként ismert Sárközi Ferenc cigánymuzsikus vitte.<br />Balogh János, iskolát járt muzsikus cigány volt az első, aki roma nyelvű nyomtatványt jelentetett meg, ezzel a címmel: Legelső czigány imádságok, mind a két magyar hazában lévő czigány nemzet számára. Esztergom, 1850. Ő készítette az első Magyar-cigány szótárt is.<br />A század végén Habsburg József főherceg, Magyarország különc életű trónörököse, sokat időzött a magyarcigányok között a telepeiken, elkészítette az idősek által még beszélt roma nyelv első nyelvtanát és roma szótárat is írt. Az így megismert roma családokat végül a saját magyarországi birtokán telepítette le.<br />Újabb bevándorlás [szerkesztés]</p><p><br />Markó Ferenc: Vályogvetők (1870 körül)<br />A 19. század elejétől érte el a romák második nagy bevándorlási hulláma Magyarországot. Ekkor érkeztek a román (oláh) fejedelemségek felől a mai oláhcigányok és beások elődei. Az oláhcigányok - akárcsak korábban a magyarcigányok - szekérkaravánjaikkal (cigánytáborok) peripatetikus vándorlást folytattak, különböző kelendő szolgáltatásokat kínálva a letelepült falusiaknak (rézmegmunkálás, köszörűsség, lópatkolás, vályogvetés, kosárfonás, medvetáncoltatás stb.). A lovári közösségek tagjai a 19. századtól kezdve a magyarországi vásárok leghíresebb lókereskedői lettek, akik lószeretetükről és szakértelmükről voltak ismertek.<br />A beások szintén különböző mesterségeket kínáltak, ők azonban letelepedtek a falvak mellett. Eredetüket tekintve is már letelepedett romániai cigányok voltak, akiknek elődei a román fejedelemségek területén csoportos rabszolgaságban éltek a román bojárok (földbirtokosok) tulajdonaként. Csak a 19. században került sor a modern Románia megteremtésével a rabszolgafelszabadításra, és a román cigányok egy része ekkor Magyarországra költözött. Ugyanakkor bizonyítható, hogy a Dél-Dunántúlon már a 18. században is éltek román anyanyelvű famunkás cigányok.[8]<br />Konfliktusok és üldözés [szerkesztés]<br />Az 1893-as népszámlálás adatai szerint a Kárpát-medence egyes településein élő, tehát letelepült romák létszáma 275 000 fő volt. A 20. században a tömeggyártású iparcikkek elterjedése a hagyományos cigány foglalkozásokat faluhelyen is feleslegessé tette. A két világháború között törvények is korlátozták a vándormunkát. Hagyományos ügyfélkörük elvesztésével a romák nagyobbik része munkanélkülivé vált, ez társadalmi konfliktusokhoz vezetett. 1944-ben a nemzetiszocialisták Németországban és máshol, így Magyarországon is népirtást követtek el a romák ellen. A porajmos („elemésztés") során 30-70 000 dunántúli roma embert, köztük gyerekeket, nőket és öregeket vittek németországi koncentrációs táborokba, ahol kínhalált szenvedtek. (Karsai László történész - a magyarországi holokauszt legjelesebb kutatója - a magyarországi cigány holokauszt áldozatainak számát lényegesen kevesebbre, maximum 1000 főre teszi, s kb. 5000-re azon cigányokét, akiket bármilyen zaklatás ért a német megszállás alatt.)<br />Pártállami időszak [szerkesztés]<br />A háború utáni földosztásból a romákat teljes egészében kihagyták. Az 1956-os forradalomban számos magyarcigány is részt vett.<br />A szocializmus évtizedeiben a pártállam politikai felfogása nem etnikai, hanem kizárólag szociális problémának tekintette a „cigánykérdést", és eszerint igyekezett megoldást találni rá. Az új megélhetési lehetőségek a lakóhelyüktől távoli ipari centrumok felé vonzották a roma lakosságot, sok vidéki férfi „ingázott", vagyis hétközben a városi munkahely által biztosított munkásszálláson lakott. A legtöbb roma ember szezonális, alacsony képzettséget igénylő segédmunkákban kapott állást. Az 1960-as évek végétől megkezdődött a cigánytelepek felszámolása, a romák kedvezményes kölcsönt kaptak a lakásvásárláshoz, sok faluban a megüresedett öreg házakat birtokba vehették. A romák letelepítése, falvakba költözése azonban helyenként társadalmi ellenállásba ütközött. Egyes ilyen településeken az ingatlanok leértékelődtek, ami fokozta a falu őslakosságának elvándorlását. Olyan falvak is vannak, ahol a romák így többségi lakossággá váltak.<br />

Demográfiai jellemzők:

[szerkesztés]</p><p></p><p>A teljes mértékben roma lakosságú Alsószentmárton korfája 2001-ben. Megfigyelhető, hogy leginkább a fejlődő országok korfájára hasonlít, különösen népesek a rendszerváltás után született generációk, a születések száma folyamatosan növekszik, a népesség fiatalodik.</p><p><br />Összehasonlításképpen a 99%-ban nem roma lakosságú Budapest korfája. Megfigyelhető a születések számának folyamatos csökkenése, a népesség elöregedése.</p><p><br />A cigány népesség aránya Magyarországon megyénként (2001)</p><p><br />A cigány népesség aránya Magyarországon településenként (2001)<br />A magyarországi cigányság létszámára vonatkozóan eltérő adatokkal rendelkezünk. A hivatalos népszámlálási adatok nagyságrenddel kisebb értéket adnak, mint az egyéb felmérések vagy becslések számai. Ez a jelenség más magyarországi kisebbségek esetében is megfigyelhető. Éppen ezért mind a tudományok, a közélet különböző fórumai valamint a hatóságok, intézmények és egyéb szervezetek nem a népszámlálási, hanem az egyéb mért és becsült adatokkal operálnak.<br />A magyarországi cigányság létszámát jelenleg (2008.) általában 600 000-800 000 főre becsülik. Ez a lakosság 6-8%-a, arányaiban akkora, mint például a romániai magyarságé. A magyarországi cigányság létszámában és arányában Európa egyik legjelentősebb nemzeti (etnikai) kisebbsége.

Oldal: BESENYŐD TÖRTÉNETE,EREDETE.
Üdvözöllek Besenyőd Cigány Nemzetiségi Önkormányzat Weboldalán - © 2008 - 2024 - orgovanjanos.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat